3. Fejezet (K)

Edzés a hetes csapattal_Az első feladat

Sayuri az ablak párkányon ült, és nézett ki a fejéből, mint mindig, míg Michiyo és én hulla fáradtan az ágyban kötöttünk ki. A fejem zúgott a mai naptól, annyi minden történt, hogy alig tudom felfogni. A kezemet vizsgáltam, vagyis az ujjamon lévő gyűrűt. Talán hozzá kéne mennem! Anyám...a mostohám biztosan örülne, ha egy Musikage lenne a férjem, de én kevésbé. Ha hozzá megyek, kinek lesz jobb?
Reggel nagyon korán ébredtem. Sayuri és Michiyo még az ágyat nyomták, amit furcsálltam, mivel Sayu mindig előbb fent van, mint mi. De nem foglalkoztam vele. Kiültem az ablakba, és gondolkodtam. Ma lesz az első edzésünk azokkal a pisisekkel. Kíváncsi vagyok, tudnak-e valamit. Főleg az a kis rózsaszín. Az egész csaj egy nyál gép, és hányingerem van tőle. De mért gondolok én ilyeneket? És mióta vannak nekem ilyen bunkó és szitkozódó gondolataim? 'Amióta betetted ide a lábadat!'-szólalt meg bennem egy hang. Felsikkantottam, amire a lányok hirtelen felugrottak.
-Mi történt?-ugrott hozzám Michiyo.
-Semmi, csak megijedtem...
-Már megint mitől?-kérdezte Sayu jéghideg hanglejtéssel.
-Egy hang a fejemben....Mind 1. Nem érdekes...-Sayunak ennyi elég is volt, felvette az edző ruháját, és elpakolta a felszerelését. Michivel mi is ezt tettük, és indultunk is. Még nagyon korán volt, de egyikünk sem tudott vissza aludni, ezért úgy gondoltuk egy kis plusz edzés, vagy bemelegítés nem árthat meg. Megérkeztünk a 7-es csapat edző helyére, és nekiláttunk a "bemelegítésnek". Michiyo fára mászott (a chakrát a lábába irányította és felsétált a fára), Sayu a Chidoriját, én pedig a Rasenganomat tökéletesítettem. 10 perccel az edzés előtt Michiyoval megettük a reggelinket, Sayu pedig leült egy fa árnyékába és morgolódott magában. Nem sokkal később Sasuke Uchiha jelent meg komor hangulatban, mögötte nyál csorgatva, a kis rózsaszín Sakura Haruno, végül Kakashi Hatake, az új senseiünk.
-Jó reggelt mindenkinek! Kezdjük a mai edzést, de......mintha valaki hiányozna....-tűnődött el.-Hol van Naruto?-nézett körbe Kakashi.
-Nem mind 1!? Kezdjük el Kakashi!-kiáltotta Sayu, és előlépett a sötétből. Sasuke hirtelen felkapta fejét, és tekintetét Sayura emelte. Végignézett rajta tetőtől talpig egy jó párszor, majd szeme megállapodott Sayu keblein. Hát igen Ő is csak fiúból van.
-Itt vagyok!-hallottam egy fiú hangját. Naruto futott felénk, kipirult arccal. Felületesen lélegzett, de talpon maradt.-El...elaludtam.....-lihegett, miközben szembecsukva összegörnyedt.
-Nem érdekes....Kakashi kezdjük el.....-fordultam új senseiemhez, aki nem volt idősebb nálam 3 évvel. Kakashi Hatake 23 éves, és azért 5 év, mivel a jövő hónapban, (azaz 1 hét múlva) 20 leszek, ő pedig nem rég töltötte be.
-Rendben! Szeretném, ha először a beavatást vennénk át!
-Beavatás?-érdeklődött Michi. Én is furcsálltam, mivel semmilyen beavatásról nem volt szó, de nem szólaltam meg.
-El kell vennetek tőlem ezeket a csengőket!-emelt fel két csengőt a levegőbe. Gyönyörű volt, ahogy a fény megcsillant a két csengőn. Várjunk csak két csengő, de mi hárman vagyunk! 'Sayuri! Teremts magadnak egyet, mi Michivel elkérjük a másik kettőt!!' Sayura pillantottam, aki bólintott, tehát megkapta az "üzenetemet". Michiyora néztem, ő is vette az adást.
-Akkor kezdjük...-mondta Sayu, mintha Kakashi utolsó edzése lenne a mai. Sakura küldött felém egy gyilkos pillantást, mire elmosolyodtam.
-Döntsd el, hogy a sensei vagy az az Uchiha gyerek kell....-mondtam fagyosan. Egyre furcsább vagyok, amióta idejöttünk, de ez most kivételesen jól esett. Sakura arca eltorzult a szégyentől, mire Sayu mosolya nagyobb lett.
Michiyo felugrott a levegőbe, és eltűnt a fák között. A jelemre várt. Lassan elindultam Kakashi felé, aki gyanakvó pillantással végigmért. Beleborzongtam, de a szó jó értelmében. éreztem, hogy elpirulok, de próbáltam a küldetésre koncentrálni. 'Kész van Kirari! Csináld, mert unatkozok!'-üzente Sayuri. Kézjeleket mutattam.
-Sexy-jutsu....-mondtam halkan, hogy senkise jöjjön rá. Hirtelen egy nagy felhő keletkezett, és megjelentem félig meztelenül. Csak a fontosabb részeket takarta éppen hogy. Kakashi szeme kikerekedett annyira meglepődött. Nem néztem körbe, de biztos voltam benne, hogy nem csak Kakashi nézett így. Odasétáltam egész közel, már szinte hozzásimultam a senseihez, aki, mint a rák olyan vörös volt. Mélyen a szemébe néztem és közelítettem az arca felé. Majd mikor már csak pár centi volt köztünk, kivettem az egyik csengőt a kezéből, és elugrottam tőle. Még mindig bambán nézett rám, amikor megadtam a jelet Michinek (kacsintottam). Michiyo előugrott a fák közül, és kikapta a másik csengőt Kakashi kezéből.
-Sayuri!!!-kiáltottam. Sayu előjött egy nagy fa mögül kezében az idézett csengővel.
-Ez kész!-mondta és az arcán egy ördögi mosoly jelent meg. A többiek meg tátott szájjal méregettek minket, és persze Kakashi még mindig vörös fejjel nézett rám. Habár az is igaz, hogy én is eléggé zavarban voltam.

To Be Continued

2. Fejezet (K)

Konoha

Aznap este a vörös hajú gyerek gyógyításával voltam elfoglalva. A fiú neve Gaara, a Homok faluból jött, vagyis onnan szökött meg. Elmondta, miért jött el falujából, és hogy miért volt sebesült. Miután végeztem a kötésekkel, a gyógyfüvekből, amit Michyo - a könyv segítségével -gyűjtött, teát készítettem, és megitattam Gaaraval. De akkor megmozdult valami. A Gaara hátán lévő izéből, valami kisodródott, és elkapta a kezemet.'Jujj! Mozog a homok!!' sikkantottam magamban, de aztán láttam, hogy ezt Gaara művelte. Ő ezt nem merte meg tenni, mert ez nála annyit jelent, hogy 'Köszönöm'. Bár nálam inkább a veszély érzetet hozta elő. Sayuri távolabb ment tőlünk, gondolom, egyrészt idegesítette az a mérhetetlenül nagy chakra, ami ebben a fiúban volt, másrészt, biztos akart lenni benne, hogy senki sem követett, vagy egyáltalán veszély fenyeget-e minket. Gaara jónéhány percig, csak minket vizsgálgatott, tudtam furcsa neki, hogy gyógyítják, főleg, hogy nők. Pontosabban egy nő, és két lány. Hiszen én már elmúltam 18 éves és nincs már sok vissza, hogy betöltsem a 20-at, hiszen a születésnapom egy hónapon belül lesz. Miközben Gaara a teáját kortyolgatta, a mai reggelre gondoltam.
"-Elmegyek!
-És az édesanyád? Itt hagyod? És engem is?
-Az édesanyám, nem a hangfalu lakója, és én sem.....Tessék? Hogy magát? -Igen...Kirari...Szeretlek! Légy a feleségem!-és felhúzta az ujjamra a gyűrűt. -Öööö...ez igazán fenséges ajánlat, gondolkodom rajta, de akkor is elmegyek. -Rendben van, de kérlek jól fontold meg, és gyere vissza hozzám, ha meghoztad a döntésedet!"
Mikor elmélkedésem végén rápillantottam az ujjamon lévő gyűrűre, aztán elkaptam a tekintetem, és Gaara fürkésző szemeivel találtam szemben magam. Egy pillanatra hátrahőköltem, de aztán rájöttem, hogy Gaaranak épp olyan furcsa egy "ábrándozó" nőt látni, mint nekem, ilyen közel lenni egy fiúhoz. Valahogy sohasem érdekeltek a férfiak, inkább az, hogy Sayunak és Michiyonak ne essen semmi baja. De most, hogy ez a Gaara gyerek itt van, szeretnék többet megtudni a falujáról. Gaara boldogan - már amennyire boldog volt- vett részt a beszélgetésben. Aznap este egyességet kötöttem Gaaraval. Másnap reggel Sayu mindenkit korán ébresztett. Michiyo meg én nem voltunk olyan éberek, mint Sayu és Gaara, de amikor megéreztem, azt a hatalmas - Gaaraénál hatalmasabb - chakra volt, aztán mikor kellő távolságban voltunk tőle, tovább indultunk Konohába. A térkép szerint még nagyon messze voltunk, de mi nagyon gyorsan odaértünk. Az út alatt Gaara végig Sayu mellett volt, én pedig Michiyo mellett. Furcsa volt ez a felállás, mivel mi mindig hárman vagyunk, de most egy taggal bővült a csapatunk. Aztán megláttam Konohát. Azt mondják ez a legnagyobb falu, de szerintem inkább város. A kapuhoz közel érve a nyakam sajogni kezdett, egy pillanat múlva megszédültem, de Michiyo szerencsére elkapott. Mindenki hitetlenkedve nézett, de bólintottam, hogy minden rendben van. Tovább mentünk egyre beljebb Konohába, és Michiyonak már megint be nem állt a szája. Az utcákon nyüzsögtek az emberek, és a ninják, mindenhol éber tekintettel figyeltek minket, de nem nagyon izgattak. Láttam hogy Gaara feszeng, de a tegnap esti alku szerint nem bánthatja a falut. Biztos voltam benne, hogy felmerült benne a kérdés: 'És ha mégis?' De tudta, hogy nem képes rá, mert nincs elég ereje hozzá, hogy ennyi ninjával, mint amennyivel az elmúlt negyed órában találkoztunk nem bánhat el. És akkor megéreztem egy szörny chakráját.
-Menjetek csak! Mindjárt megyek én is!-mondtam a többieknek.
-Rendben, de ne maradj el sokáig...-mondta Sayu rideg hangon. Komolyan mondom most már tényleg az őrületbe kerget, ezzel a hangnemmel. Megálltam az étterem előtt. A táblán ez állt: RAMEN. Na több sem kellett nekem, hiába volt az a nagy chakra nem kerekedett felül a kíváncsiságom, az étvágyamon. Szép, nyugodtan bementem, és helyet foglaltam a pultnál. A köpenyem kapucniját, nem hajtottam le, úgy gondoltam, jobb ha nem látják az arcomat. Gyorsan rendeltem, de a chakra erősebb volt, mint kintről. A mellettem ülő, szőke fiúból áradt. Egy pillanatra furcsa gondolatok keringtek bennem: 'Meg kell szerezned azt a szellemet! Legyőzhetetlen lennél!' A saját gondolataimtól megrémültem. Lehet, hogy ragadt valami gonoszság rám. Talán akkor, amikor a Reiko megsebzett. Lehetséges lenne? Lassan megettem a Ramenemet, kifizettem, majd pillanat erejéig farkas szemet néztem a fiúval. Láthatólag nem furcsállta, hogy titokzatos emberek jönnek a faluba, de bennem mégis látott valamit. Gyorsan hátáfordítottam neki, és mentem a többiek után. A Hokage "házánál" vártak rám. -Mi tartott eddig?-kérdezte ingerülten Sayu.
-Semmi...-pirultam el a köpeny alatt.-Menjünk már...-de még mielőtt bekopogtunk volna, egy szőke magas nő nyitott ajtót. Vagyis Sayuékhoz képest maga, de hozzám képest már nem annyira, hiszen én vagyok közöttük a legidősebb, de mégis a legfélénkebb. Gyönyörű hosszú szőke haja két coffba volt kötve, szemei zöldek, arca valahonnan ismerős. Aztán rájöttem, hogy a nagy saninok egyike.
-Tsunade vagyok! Gyertek be! Már vártalak titeket....-mondta azzal betessékelt minket a házba. A szoba tele volt könyvekkel, meg különféle tudományos, orvosi dolgokkal. Nagyon érdekeltek, de ahogy Sayu mondta, most a küldetésünk a fontos. Igen. Az a fontos, hogy maradhassunk, tanulhassunk, és hogy befogadjon minket a falu. Bár Sayu esetében ez más volt. Biztos vagyok benne, amint lehetősége lesz rá elszökik és itt hagy minket, de erre nem szabad gondolnom, hiszen a barátunk.-Gaara! Te mit keresel itt?-nézett rá szúrós szemekkel Tsunade úr nő, majd tekintete Sayurira siklott. Mikor levette a kapucnit, sokkal jobban érezte benne a Reikut, tudom, hogy érezte. Mindenki ezért bámult meg minket, mert Sayuriban ott van a leghatalmasabb szellem, amit valaha ismert a világ. -Velünk van....-mondta magabiztosan, és hidegen.-Alkut kötött Kirarival, és velünk is...
-Kirari?-lepődött meg.-Hmm....-egy pillanatra elgondolkozott, majd a remény apró lángja csillant meg a szemében. Bár nem tudtam, mire vélni, nem foglalkoztam vele.
-Igen!-ujjongott Michiyo, majd ő is levette a kapucniját. Már csak én álltam ott köpenybe burkolózva, de nem vettem le.
-Én vagyok az...-szólaltam meg a kelleténél hidegebben. Az előző incidens a Ramen étteremben, valahogy, mintha megváltoztatott volna. De nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam.-Kirari Senju.-levettem a kapucnit, és egy bájos mosolyt küldtem felé. Végre visszatértem. Nem érdekel senki, és semmi. Főleg nem az a szőke gyerek. Csak az a fontos, hogy az maradjak aki vagyok. Tsunade furcsa képet vágott, mint aki szellemet lát, majd újra az a komoly Hokage lett. Karba fontam a karom a mellkasomon. Tsunade tekintete a gyűrűmre siklott, a kis kőre, amibe egy hangjegy volt vésve. Láttam, hogy nézi a gyűrűmet, ezért gyorsan a köpeny alá rejtettem.-Szeretnénk, ha....
-Rendben!-jelentette ki, majd jelentőség teljesen elfordult.
-De még el sem mondtam, hogy....
-Itt szeretnétek élni....rendben van! Maradhattok! Kakashi!-vágott a szavamba, majd hirtelen megjelent egy szürke hajú, kendős férfi. Szemére húzva a falu jelképes fej pántját. Ahogy végig néztem rajta kellemes borzongás futott végig rajtam.
-Tsunade...-térdelt le. -A te csapatodba osztom ezeket a lányokat! Gaara te gyere velem!-mondta, majd elindult egy másik szobába Gaaraval. Kakashi végigmért mindhármunkat. -Letettétek a chuninvizsgát?-nézett Sayura, és Michiyora. Elfojtottam egy mosoly, persze Sayu ezt rossz néven vette.
-Nem tudom maga mit gondol rólunk, de nekünk edzenünk kell!-jelentette ki Sayu, és kiviharzott az ajtón, Michiyo pedig utána. Kakashi sensei egy értetlen nézést küldött felém, majd végig mért.-És te?-úgy kérdezte, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Csak egy vállvonásra futotta, és már is Sayuék után viharoztam. Persze ezt biztos rossz néven vette, de nem bírtam tovább ott. Kakashi aznap este megmutatta a szállásunkat, mi pedig vagyis én és Michiyo,-mert Sayu még mindig az egy ablakpárkányon ülve elmélkedett- bedőltünk az ágyba és mosolyogva felsóhajtottunk.

2. Fejezet (S)

A vörös hajú fiú

Mikor megláttam azt hittem káprázik a szemem . Eléggé sokat gyalogoltunk , a lányok már fáradtak , nem lenne erejük harcolni. Nekem kell őket megvédeni. De ennek a fiúnak túl sok az ereje . Használnom kell a Reikut . Nem szeretem az ő chakráját . Túl állatias , és ilyenkor nem vagyok az elmém ura. Viszont , egy ideje rá jöttem , hogy a gyilkolás megnyugtat . Ez van . Ki bélyeget gyűjt én ölök . Végig nézek a Vörös hajú fiún. Élénk türkiz tekintet fúródik az én éj fekete íriszeimbe. Nem fél . Hát jó Ő akarta. Előveszem a kimonóm alól a nyakláncom , és letépem. Kirari rémült tekintete mindent elárul. Oda hajítom a kristály nyakláncot. Gaara unottan bámul rám. Érzem hogy chakrám elárasztja a vidéket . Kirari és Michiyo hátra húzódnak , tudják ilyenkor őket is bánthatom . Kis barátom nem játszik , rögtön útnak indítja a homokot. Kéz jeleket formálok , és chakra pajzsot vonok magam köré. Így lassan lenyugszik a homok . Várjunk csak! A fiú sérült Na, szép . Lassan lenyugszom , és visszaakasztom a nyakláncot a nyakamba. Jó , hogyha csak rövid időre szedem le , nem akkora a baj , még működik . Oda sietek a fiúhoz ki éppen akkor akar össze esni . Lassan nézek végig rajta és intek Kirarinak hogy jöjjön közelebb. Meggyógyítjuk , de csak ha szövetséget fogad Konohához. Ez Tsunade úr nő szemében jó pont lesz nekünk. A lány megint akadékoskodik , de kissé keményebben nézek rá , és máris tudja , mit kell tennie. Mellesleg ahogy hallottam nem sokat beszél. Gaara olyan lehet, mint én. Kirari végzett és a kötözést már én is meg tudom csinálni.
-Miért segítesz neki? -Kérdezi tőlem- Mi értelme neked , ha él?- s tudja most messzire ment örökös tudás vágyával. Meglepetést okozok , és higgadtan ennyit mondok.
- Ő olyan , mint én vagyok .- Remélem ebből megért mindent . Felkapom hátamra újdonsült társunkat, aki még mindig eszméletlen . Ha belegondolok nem olyan rossz a helyzet . Bár Michyo befoghatná már. Elég idegesítő. Elérünk egy kis tisztáshoz , és azt veszem észre , hogy Gaara ébredezik. Lerakom a puha fűbe és próbálom megállítani , hogy valami baj legyen. Lassan kinyitja türkiz kék szemeit és nyugodtan tekint körbe. Majd azzal próbálkozik, hogy megijeszt a homokkal de nem megy neki mivel leállítom próbálkozásait.
-Mit keresek én itt?- Buta fiú. Pedig én azt hittem okosabb .
- Majd megtudod !- és már el is mentem mellőle . Kirari majd figyeli . Lekel kicsit higgadnom. Mindenkinek a rideg szívtelen szörnyet mutatom , de néha én is elgyengülök. De nekem nem szabad elgyengülnöm! A lányokra is vigyáznom kel . Erősek , de ebben a mai világban mindenki veszélyben van! Ezért kell nekünk eljutni Konohába. Ott minden megoldódik . A lányokat biztonságba helyezem , és én tovább állok. Ők nem tudják , de én befejeztem. Nem bírom tovább . A múltam mindig is üldözött , üldöz , és még sokáig üldözni is fog. Nem tudom elfelejteni mi történt . Már megszoktam az emberek félelemtől átitatott kétségbe esett sikolyait és a vért is. De a szüleim meggyötört arcát nem tudom elfelejteni. Megölöm Orochimarut. Erre megesküdtem. Mindig is azt mondtam nincs szükségem barátokra , mert a szeretet csak legyengíti az embert . Persze kifogtam ezt a két lányt mellettem. Mind kettő megszállottan próbál engem megvédeni , és mindentől megóvni. Azt hiszik ezzel a nevetséges gondoskodással , majd ki tudnak zökkenteni a személyiségemből és a lelki állapotomból. Nem fogják föl , hogy én szinte már nem ember vagyok. Csak egy szörny , kinek a legfőbb dolga a pusztítás. De higyjék csak azt , hogy kellenek. Nem baj , ha azt hiszik van értelme az életnek, meg kell azt is tapasztalni milyen az mikor az ember rájön semmi értelme az életének , és élet cél kell Én vagyok a legfiatalabb 14 élet évemmel a kis társaságban . De nekem van a legtöbb élet tapasztalatom. Gyermek koromban , elzárkóztam a világtól , de próbálta közeledni az emberekhez. Nem értettem miért néznek úgy rám . Aztán már nem érdekelt. Elfogadtam, hogy egyedül vagyok . Nem zavart . De akkor 9 esztendős voltam mikor találkoztam a lányokkal. Kedvesek voltak , és én , ha nem is vallottam be magamnak , de mindennél jobban vágytam a szeretetre .Tőlük megkaptam. Szinte mindig velem voltak. A szüleik olyan csodálatos emberek , hogy befogadtak , s mintha saját lányuk lennék úgy bántak velem . Ők mégis föladták , mert velem akartak tartani . Borzalmas éjszaka volt Mindenki félt , én pedig nem tehettem semmit. A Reiku előtört és nem tudtam uralni. Tudni kell , hogy a Reiku tűz szellem és csak a víz tartja fogva. Kirari akkor készítette a láncot mikor vége volt a pusztításnak. Megforgattam kis kezemben a kristály láncot. Eszembe jutott , milyen szenvedést éltek át barátnőim. Barátok? Igen. Furcsa ezt mondani de ők azok . Talán én nem viszonzom , de hálás vagyok nekik. Vissza a való világba, gondoltam . Gaara éppen arról kérdezte barátném kik vagyunk mi. Michyo persze rögtön fecsegte ki az egészet Most legalább van időm megnézni magamnak ezt a Gaara fiút. Körülbelül ő is 13-14 éves lehet . Nagyon erős , így lábadozva is erős a chakrája. Gyönyörű türkiz kék szemei hidegen csillognak ,Tűz vörös haját kuszán fújja a szél . Egyszerűen ... titokzatos. Ez a legjobb szó. Nem volt se csúnya , de nem is volt egy 10 pontos fiú ahogy hülye barátnőim szokták mondani .Inkább egy fura figura. Valahogy vonzotta a szemem , kidolgozott felsőteste ,és izmos vállai. Ebből az egészből , nem is lett olyan rossz dolog . Meglátjuk mi jön még !

1. Fejezet (K)

Útban Konohába

"Ki kell találnom valamit! De mit? Várjunk! Tűz...és a tűzet mi állítja meg? A víz és a jég....Gyorsan kell cselekednem. Futottam, ahogy csak tudtam, a falu melletti kis vízeséshez. Szerencsém, hogy tudom irányítani a vizet. A vízesésből kiemeltem egy maréknyi vizet, majd bal kezemmel a levegőbe emeltem, megformáltam, majd megfagyasztottam. Megfogtam a láncot a nyakamban amit még az igazi anyám kis koromban adott-, leszakítottam, s vele együtt a medálomat is, és ráhelyeztem a jég szívet. Szerencse, hogy ez a jég soha nem olvad el. Futottam vissza a faluba, a vízesés partján hagyva féltve őrzött medálomat. Csak annyit tudok az anyámról, hogy Konohai nő volt, vagy még mindig konohai nő. Ebből következik, hogy én nem a hangfaluba tartozok, a medál is ezt bizonyítja. De most nem érdekelt. A célom az volt, hogy megállítsam a Reiko-t és megmentsem Sayurit. Már a falu kapujánál voltam, amikor láttam, hogy a falu ninjáinak a fele le van mészárolva. Hiába sürgetett az idő, nem tudtam mozdulni. A legjobb harcosokat ölte meg, akkor mégis én hogy kerüljek a közelébe? Végül is a barátom, csak megismer, ha meg nem, akkor is mindent meg kell tennem, hogy megmentsem barátomat, és a falut. Erőt vettem magamon, és rohantam, egészen a csata mező széléig, ott megtorpantam. Körbe néztem honnan tudnám megközelíteni Sayut, de sehol, egy le nem rombolt tető, vagy szabad hely. Ekkor megjelent Michyo.
már majdnem ember volt, így közel tudtam férkőzni hozzá. Pár centire voltam tőle, amikor éreztem, hogy valami a hasamba mélyed. Bár rettentően fájt, nem törődtem vele. Meg kell mentenem. A kezemet a szívéhez helyeztem, és minden erőmmel a pecsét lezárásán voltam. Láttam, hogy -Michyo! Kérlek tereld el valahogy Sayu...vagyis a Reiku figyelmét!-mondtam neki, majd felugrottam, egy - mondjuk ép - ház tetőre, és futottam a Reiku felé. Michyo mindent megtett amit csak tudott. És ennyi éppen elég volt. Sayu egy pillanatra nem figyelt, és én a hátára ugrottam, majd nagy nehezen a nyakába akasztottam a nyakláncot. Az chakrája gyengülni kezdett, de nem volt még elég gyenge. A PECSÉT! Villant át az agyamon. Le kell zárnom. SayuSayu visszaváltozik, aztán csak egy sikoly, és minden elsötétült."

Másnap reggel, a saját ágyamban ébredtem. Csak álom volt? Hirtelen ültem fel és a hasamban egy nagyon erős szúrást éreztem. Felemeltem a pizsamámat, és láttam, hogy be van kötve, és hogy a kötést már teljesen átáztatta a vérem. Rémülten néztem a hasamat. Ezek szerint ez nem csak egy álom volt.
-Khmmm....Végre felébredtél....-szólalt meg egy hideg, közömbös hang. A Musikage! Rémüldöztem.
-I-igen...Migaru-sama....én sajnálom a tegnapi....
-Azt én is.... van egy rossz hírem! Sayurinak el kell hagynia a falut....túl veszélyes!-mondta majd odasétált az ablakomhoz, és kinézett rajta.-Michyo is úgy döntött megy....már csak a te döntésed lényeges....Maradsz, és boldogan élhetsz tovább az édesanyáddal, vagy elmész te is, és magad mögött hagyod a szülőfölded. A te döntésed Kirari!-nézett rám, olyan szemekkel, mint aki mindent tud.
-Elmegyek!-jelentettem ki magabiztosan.
-És az édesanyád? Itt hagyod? És engem is?
-Az édesanyám, nem a hangfalu lakója, és én sem.....Tessék? Hogy magát?-döbbenten néztem rá.
-Igen...Kirari...Szeretlek! Légy a feleségem!-térdelt az ágyam mellé, és felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Kikerekedett szemekkel néztem Migaru-samara. Ez gyors volt, és váratlanul ért. Biztos vagyok benne, hogy bármely falu béli lány ugrott volna az ajánlatra, de egyrészt én nem tartozom ide, másrészt én nem szeretem őt. Tényleg jóképű meg minden, de nem.
-Öööö...ez igazán fenséges ajánlat, gondolkodom rajta, de akkor is elmegyek.-fordítottam el a fejemet. Mi az, hogy gondolkodom? Hiszen nem szeretem, akkor mit kell ezen gondolkozni??
Rendben van, de kérlek jól fontold meg, és gyere vissza hozzám, ha meghoztad a döntésedet!-mondta azzal kiment a szobából. Kissé feldühített. Egyáltalán, milyen jogon megy be, alvó félben lévő nők/lányok szobájába, és mondja, hogy a barátait kitiltották a faluból, majd megkéri a kezét. Hiába ő a Musikage, aki az egész falut irányítja és védi - na persze nem ő, hanem a harcosok -, de akkor is egy férfi, és nem sétálhat csak úgy be egyik hálóból a másikba. Újabb erős szúrást éreztem a hasamban. Automatikusan rátettem a kezem, és enyhe bizsergést éreztem, ami nagyon jól esett. Pár pillanat múlva sem a fájdalmat, sem a szúrást nem éreztem, mintha megszűnt volna. Leszedtem a kötést és vetettem egy pillantást a hasamra. Meglepődve láttam, hogy a seb összehúzódott, és a helyén egy csillag formájú forradás van. Ekkor eldöntöttem, hogy orvosi ninja lesz belőlem, hogy mindenkin tudjak segíteni, de hogy ez az ötlet honnan jött fogalmam sincs. Azonnal elkezdtem pakolni. Kötszert, gyógyszereket, egy gyógyfüvekről szóló könyvet is beraktam, majd felhúztam az úgymond kimonómat -ami a ninjaruhám - rá vettem egy - köpenyt, elraktam a ninja felszerelésemet (kunaikés, dobó csillag, tekercsek,térkép és -bár ez nem tartozik a felszereléshez, mégis elengedhetetlen dolog - a RAMEN) 3 dobozos rament tettem el. A falu kapujánál jártam, amikor megláttam Michyot, és Sayurit, amint éppen indulni készülnek.
-Hééé!-integettem nekik. Michyonak azonnal eltűnt a szomorúság a képéről, és újból mosolyogni kezdett, ellentétben Sayurival, akitől ismét csak egy közömbös bólintást kaptam. Tudom miért volt ilyen. Tegnap, amikor a Reiko áttörte a pecsétet, megsebzett engem, de már nem érdekelt. Most mind a hárman szótlanul bólintottunk, majd elindultunk be az erdőbe. Nem búcsúztam el, még levelet sem hagytam Kaede-nek, a mostoha anyámnak. Féltem, ha mindezt leírom, kiborul és nem enged majd el, és ezt nem kockáztathattam. Most végre van célom. Orvosi ninja leszek, és megtalálom az igazi anyámat. Jó régóta mentünk már az erdőben, és kicsit elfáradtam, de Michyonak még mindig be nem állt a szája. A kis energia bomba állandóan az időjárásról, a fákról, meg a kutyájáról Takemotoról beszélt, akit nem hozott magával. Elgondolkodtam, vajon elmondjam nekik a ma történteket? Végül arra jutottam, kiadom magamból.
-Lányok!
-Mondd!-szólalt meg Sayu, kissé rideg hangon.
-Ma reggel a Musikage ébresztett!-próbáltam viccesre venni, de még magam sem értettem benne a viccet.
-És? Mi van vele?-ismét az a rideg hang. Néha szeretném, ha kicsit élettel telibb lenne, de vannak percek, amikor örülök a rideg, közömbös Sayunak. De most ez kicsit sem esett jól.
-Megkérte a kezemet....-a mondat végén elcsuklott a hangom. Sayuri hirtelen torpant meg, mint aki szellemet lát. Aztán és is felfigyeltem. Egy szörnyen erős chakra közeledett, libabőrös lettem, majd a sötétből, egy fáradt, sebesült, vörös hajú fiú jött elő, és nézett velünk farkas szemet.

1. Fejezet (S)

Visszaemlékezés, csak egy álom

Iszonyatos minden . A Hátam mögött sűrű kénes füst , és összerombolt házak . Körülöttem holttestek sora. Mindenhol égető vér szag van .
De engem nem érdekel. Csak a pusztítás. Reiku vagyok a tűz szellem . 13 éve élek ennek a lánynak a testében . Arra gondoltam , megölöm a lelkét és átveszem az uralmat fölötte.
De kiderült , nem sokban különbözünk . Az ő lelke is sötét , és nem veti meg a gyilkolást . Nem nyafog sokat , sőt elég csöndes. Ezért úgy döntöttem rá hagyom a munkát , és addig pihenek . De nekem is kell a szórakozás!
Mint most . Kitörtem a pecsétet , had legyen mindenki félelemben . Körülbelül a fele falut megöltem. Jó érzés . Erővel tölt el . A kislány bennem tiltakozik , de rám nem hat .
Mindenki próbál lefékezni . A Legjobb ninjákat öltem meg! Nehogy már a geninekkel , és chouninokkal ne bánjak el! A Lány akibe bezártak , az én erőm nélkül is sennin lehetne! De az én erőmmel...
Most meg próbálják építgetni a házakat. Szánalmas ! Azt hiszik , menthetik silány életüket . Tévednek . A lány céljai egyeznek az enyémmel . Nem akar a faluban maradni , és meg akarja ölni Orochimarut . Hát legyen .
Éppen ekkor lép elém , a falu hokagéja . Nem ölöm meg , nem akarom az utolsó reményét is megölni ezeknek a mocskoknak! 13 év nyomorúság , pedig büszkék lehetnének , hogy a leghatalmasabb szellem tartózkodik a falujukban . Erre ők mit tettek? Kiközösítették Sayurit .
Nem sajnálom , erősebb lett , és a lelke is kemény , mint a szikla. De egy kis tiszteletet érdemelne! Megfizet mindenki , aki az utamba áll . Egyedül azon a két emberen csodálkozom . Michyo és Kirari . Talán ők akik ragaszkodnak hozzám ... de hát nem is hozzám! Sayurihoz .
Bolondok! De hívek mindig kellenek . Mindig mondom Sayurinak hogy felesleges a szeretet , mert gyenge pontot kovácsol az embernek . Szerencsére megértette, és nem próbál családot szerezni . Okos kislány. Bármelyik buta liba a ruhájával , vagy a szépséggel, fiukkal foglalkozna , de ő inkább a ninjaságra összepontosít .
Miközben ezen gondolkodtam , sok ember próbált össze fogni . Puszta erővel megöltem kettőt , ahogy elkoppantottam a nyakát . A Többi nyolcat pár tűzgolyó segítségével. Ezért van itt ilyen szag. Már küldik az Anbukat . Szerencsétlen népség. ÁH! Michyo ott ül a fa ágon . Terveznek valamit . A mindig vigyorgó kis pattogó labda , most komoly ,elszánt tekintettel mered rám .
Rá villantom éles fogaim , és a reakció nem marad el . Összerezzen .
- Michyo ! Tereld el a figyelmét AMÍG HOZOM A KRISTÁLYT!- Kirari ordítva rohan a tóparthoz . Na azt már nem! Nem engedem hogy vissza zárjanak!
Lassan történik minden . Látom ahogy mindenki azon foglalatoskodik hogy mentse meg a falut... Na ne! Michyo getjutsut küldött rám! Megszüntetem és elhűlve nézem ahogy Kirari a nyakamba akarja akasztani a láncot min egy kristály szív található . Ne!! Épp időben karmaimmal has falába vágok , de még sikerül be akasztani a nyakláncot a nyakamba. Éles nyilallás a szívemben , és érzem hogy legyengülök
Ne! Föltöri a pecsétet ,és vissza változom. Minden elsötétül , és ... érzem hogy elhagy az erőm! Nem! Nem fogok elájulni , tartom magam. Kirari éppen most esik a földre . Úristen mit tettem! Igen én Sayuri … A pecsét bezárásával mindig vissza jön a jó énem. Körbe nézek. Mit tettem? az egész falu romokban hever! Ne! Nem , ezt nem én tettem . Sötétség borul elmémre . A Reiku kiszabadult! Mi történhetett itt , mekkora mészárlás . Kirari! Nem , nem öltem meg. Csak megsebeztem. De vajon mennyire súlyos? Nem halhat meg! Ő nem! Michyo! Hol van Michyo ? Ott van a fán. Megnyugodtam . Nem eshet bajuk . De nekem elkel majd hagynom a falut. Nem jöhetnek velem!Nem tehetem ki őket ekkora veszélynek! Nem tehetem ezt velük .Itt a család , mindenki! A Reiku bennem morog . Igazat ad . Hogy lehettem ilyen felelőtlen? Nem szabadott volna megengednem neki , hogy egy kicsit szabad legyen. De hálával kell neki tartoznom mert nem ölte meg a lelkem . Ez egy egyesség köztünk . Ő nem öl meg , ezért én teret hagyok neki , és használhatom a chakráját . Hirtelen minden megszűnik . A Világ homályos , és minden tompa. Az emberek körülöttem elhallgattak és mindenki úgy néz rám , mint aki a fél világot pusztította el . De minden csendes . Tudják hogy a Reiku tette és nem Sayuri . Ennyi volt . Elájulok és …. Fölébredek . Megint ezt álmodtam . Lassan már aludni sem tudok . Mindig ez a szörnyű emlék kísér .