3. Fejezet (K)

Edzés a hetes csapattal_Az első feladat

Sayuri az ablak párkányon ült, és nézett ki a fejéből, mint mindig, míg Michiyo és én hulla fáradtan az ágyban kötöttünk ki. A fejem zúgott a mai naptól, annyi minden történt, hogy alig tudom felfogni. A kezemet vizsgáltam, vagyis az ujjamon lévő gyűrűt. Talán hozzá kéne mennem! Anyám...a mostohám biztosan örülne, ha egy Musikage lenne a férjem, de én kevésbé. Ha hozzá megyek, kinek lesz jobb?
Reggel nagyon korán ébredtem. Sayuri és Michiyo még az ágyat nyomták, amit furcsálltam, mivel Sayu mindig előbb fent van, mint mi. De nem foglalkoztam vele. Kiültem az ablakba, és gondolkodtam. Ma lesz az első edzésünk azokkal a pisisekkel. Kíváncsi vagyok, tudnak-e valamit. Főleg az a kis rózsaszín. Az egész csaj egy nyál gép, és hányingerem van tőle. De mért gondolok én ilyeneket? És mióta vannak nekem ilyen bunkó és szitkozódó gondolataim? 'Amióta betetted ide a lábadat!'-szólalt meg bennem egy hang. Felsikkantottam, amire a lányok hirtelen felugrottak.
-Mi történt?-ugrott hozzám Michiyo.
-Semmi, csak megijedtem...
-Már megint mitől?-kérdezte Sayu jéghideg hanglejtéssel.
-Egy hang a fejemben....Mind 1. Nem érdekes...-Sayunak ennyi elég is volt, felvette az edző ruháját, és elpakolta a felszerelését. Michivel mi is ezt tettük, és indultunk is. Még nagyon korán volt, de egyikünk sem tudott vissza aludni, ezért úgy gondoltuk egy kis plusz edzés, vagy bemelegítés nem árthat meg. Megérkeztünk a 7-es csapat edző helyére, és nekiláttunk a "bemelegítésnek". Michiyo fára mászott (a chakrát a lábába irányította és felsétált a fára), Sayu a Chidoriját, én pedig a Rasenganomat tökéletesítettem. 10 perccel az edzés előtt Michiyoval megettük a reggelinket, Sayu pedig leült egy fa árnyékába és morgolódott magában. Nem sokkal később Sasuke Uchiha jelent meg komor hangulatban, mögötte nyál csorgatva, a kis rózsaszín Sakura Haruno, végül Kakashi Hatake, az új senseiünk.
-Jó reggelt mindenkinek! Kezdjük a mai edzést, de......mintha valaki hiányozna....-tűnődött el.-Hol van Naruto?-nézett körbe Kakashi.
-Nem mind 1!? Kezdjük el Kakashi!-kiáltotta Sayu, és előlépett a sötétből. Sasuke hirtelen felkapta fejét, és tekintetét Sayura emelte. Végignézett rajta tetőtől talpig egy jó párszor, majd szeme megállapodott Sayu keblein. Hát igen Ő is csak fiúból van.
-Itt vagyok!-hallottam egy fiú hangját. Naruto futott felénk, kipirult arccal. Felületesen lélegzett, de talpon maradt.-El...elaludtam.....-lihegett, miközben szembecsukva összegörnyedt.
-Nem érdekes....Kakashi kezdjük el.....-fordultam új senseiemhez, aki nem volt idősebb nálam 3 évvel. Kakashi Hatake 23 éves, és azért 5 év, mivel a jövő hónapban, (azaz 1 hét múlva) 20 leszek, ő pedig nem rég töltötte be.
-Rendben! Szeretném, ha először a beavatást vennénk át!
-Beavatás?-érdeklődött Michi. Én is furcsálltam, mivel semmilyen beavatásról nem volt szó, de nem szólaltam meg.
-El kell vennetek tőlem ezeket a csengőket!-emelt fel két csengőt a levegőbe. Gyönyörű volt, ahogy a fény megcsillant a két csengőn. Várjunk csak két csengő, de mi hárman vagyunk! 'Sayuri! Teremts magadnak egyet, mi Michivel elkérjük a másik kettőt!!' Sayura pillantottam, aki bólintott, tehát megkapta az "üzenetemet". Michiyora néztem, ő is vette az adást.
-Akkor kezdjük...-mondta Sayu, mintha Kakashi utolsó edzése lenne a mai. Sakura küldött felém egy gyilkos pillantást, mire elmosolyodtam.
-Döntsd el, hogy a sensei vagy az az Uchiha gyerek kell....-mondtam fagyosan. Egyre furcsább vagyok, amióta idejöttünk, de ez most kivételesen jól esett. Sakura arca eltorzult a szégyentől, mire Sayu mosolya nagyobb lett.
Michiyo felugrott a levegőbe, és eltűnt a fák között. A jelemre várt. Lassan elindultam Kakashi felé, aki gyanakvó pillantással végigmért. Beleborzongtam, de a szó jó értelmében. éreztem, hogy elpirulok, de próbáltam a küldetésre koncentrálni. 'Kész van Kirari! Csináld, mert unatkozok!'-üzente Sayuri. Kézjeleket mutattam.
-Sexy-jutsu....-mondtam halkan, hogy senkise jöjjön rá. Hirtelen egy nagy felhő keletkezett, és megjelentem félig meztelenül. Csak a fontosabb részeket takarta éppen hogy. Kakashi szeme kikerekedett annyira meglepődött. Nem néztem körbe, de biztos voltam benne, hogy nem csak Kakashi nézett így. Odasétáltam egész közel, már szinte hozzásimultam a senseihez, aki, mint a rák olyan vörös volt. Mélyen a szemébe néztem és közelítettem az arca felé. Majd mikor már csak pár centi volt köztünk, kivettem az egyik csengőt a kezéből, és elugrottam tőle. Még mindig bambán nézett rám, amikor megadtam a jelet Michinek (kacsintottam). Michiyo előugrott a fák közül, és kikapta a másik csengőt Kakashi kezéből.
-Sayuri!!!-kiáltottam. Sayu előjött egy nagy fa mögül kezében az idézett csengővel.
-Ez kész!-mondta és az arcán egy ördögi mosoly jelent meg. A többiek meg tátott szájjal méregettek minket, és persze Kakashi még mindig vörös fejjel nézett rám. Habár az is igaz, hogy én is eléggé zavarban voltam.

To Be Continued