péntek, augusztus 27

2. Fejezet (S)


A vörös hajú fiú

Mikor megláttam azt hittem káprázik a szemem . Eléggé sokat gyalogoltunk , a lányok már fáradtak , nem lenne erejük harcolni.
Nekem kell őket megvédeni. De ennek a fiúnak túl sok az ereje . Használnom kell a Reikut . Nem szeretem az ő chakráját . Túl állatias , és ilyenkor nem vagyok az elmém ura. Viszont , egy ideje rá jöttem , hogy a gyilkolás megnyugtat . Ez van . Ki bélyeget gyűjt én ölök . Végig nézek a Vörös hajú fiún. Élénk türkiz tekintet fúródik az én éj fekete íriszeimbe. Nem fél . Hát jó Ő akarta. Előveszem a kimonóm alól a nyakláncom , és letépem. Kirari rémült tekintete mindent elárul. Oda hajítom a kristály nyakláncot. Gaara unottan bámul rám. Érzem hogy chakrám elárasztja a vidéket . Kirari és Michiyo hátra húzódnak , tudják ilyenkor őket is bánthatom . Kis barátom nem játszik , rögtön útnak indítja a homokot. Kéz jeleket formálok , és chakra pajzsot vonok magam köré. Így lassan lenyugszik a homok . Várjunk csak! A fiú sérült Na, szép . Lassan lenyugszom , és visszaakasztom a nyakláncot a nyakamba. Jó , hogyha csak rövid időre szedem le , nem akkora a baj , még működik . Oda sietek a fiúhoz ki éppen akkor akar össze esni . Lassan nézek végig rajta és intek Kirarinak hogy jöjjön közelebb. Meggyógyítjuk , de csak ha szövetséget fogad Konohához. Ez Tsunade úr nő szemében jó pont lesz nekünk. A lány megint akadékoskodik , de kissé keményebben nézek rá , és máris tudja , mit kell tennie. Mellesleg ahogy hallottam nem sokat beszél. Gaara olyan lehet, mint én. Kirari végzett és a kötözést már én is meg tudom csinálni.
-Miért segítesz neki? -Kérdezi tőlem- Mi értelme neked , ha él?- s tudja most messzire ment örökös tudás vágyával. Meglepetést okozok , és higgadtan ennyit mondok.
- Ő olyan , mint én vagyok .- Remélem ebből megért mindent . Felkapom hátamra újdonsült társunkat, aki még mindig eszméletlen . Ha belegondolok nem olyan rossz a helyzet . Bár Michyo befoghatná már. Elég idegesítő.
Elérünk egy kis tisztáshoz , és azt veszem észre , hogy Gaara ébredezik. Lerakom a puha fűbe és próbálom megállítani , hogy valami baj legyen. Lassan kinyitja türkiz kék szemeit és nyugodtan tekint körbe. Majd azzal próbálkozik, hogy megijeszt a homokkal de nem megy neki mivel leállítom próbálkozásait.
-Mit keresek én itt?- Buta fiú. Pedig én azt hittem okosabb .
- Majd megtudod !- és már el is mentem mellőle . Kirari majd figyeli . Lekel kicsit higgadnom. Mindenkinek a rideg szívtelen szörnyet mutatom , de néha én is elgyengülök. De nekem nem szabad elgyengülnöm! A lányokra is vigyáznom kel . Erősek , de ebben a mai világban mindenki veszélyben van! Ezért kell nekünk eljutni Konohába. Ott minden megoldódik . A lányokat biztonságba helyezem , és én tovább állok. Ők nem tudják , de én befejeztem. Nem bírom tovább . A múltam mindig is üldözött , üldöz , és még sokáig üldözni is fog. Nem tudom elfelejteni mi történt . Már megszoktam az emberek félelemtől átitatott kétségbe esett sikolyait és a vért is. De a szüleim meggyötört arcát nem tudom elfelejteni. Megölöm Orochimarut. Erre megesküdtem. Mindig is azt mondtam nincs szükségem barátokra , mert a szeretet csak legyengíti az embert . Persze kifogtam ezt a két lányt mellettem. Mind kettő megszállottan próbál engem megvédeni , és mindentől megóvni. Azt hiszik ezzel a nevetséges gondoskodással , majd ki tudnak zökkenteni a személyiségemből és a lelki állapotomból. Nem fogják föl , hogy én szinte már nem ember vagyok. Csak egy szörny , kinek a legfőbb dolga a pusztítás. De higyjék csak azt , hogy kellenek. Nem baj , ha azt hiszik van értelme az életnek, meg kell azt is tapasztalni milyen az mikor az ember rájön semmi értelme az életének , és élet cél kell Én vagyok a legfiatalabb 14 élet évemmel a kis társaságban . De nekem van a legtöbb élet tapasztalatom. Gyermek koromban , elzárkóztam a világtól , de próbálta közeledni az emberekhez. Nem értettem miért néznek úgy rám . Aztán már nem érdekelt. Elfogadtam, hogy egyedül vagyok . Nem zavart . De akkor 9 esztendős voltam mikor találkoztam a lányokkal. Kedvesek voltak , és én , ha nem is vallottam be magamnak , de mindennél jobban vágytam a szeretetre .Tőlük megkaptam. Szinte mindig velem voltak. A szüleik olyan csodálatos emberek , hogy befogadtak , s mintha saját lányuk lennék úgy bántak velem . Ők mégis föladták , mert velem akartak tartani . Borzalmas éjszaka volt Mindenki félt , én pedig nem tehettem semmit. A Reiku előtört és nem tudtam uralni. Tudni kell , hogy a Reiku tűz szellem és csak a víz tartja fogva. Kirari akkor készítette a láncot mikor vége volt a pusztításnak. Megforgattam kis kezemben a kristály láncot. Eszembe jutott , milyen szenvedést éltek át barátnőim. Barátok? Igen. Furcsa ezt mondani de ők azok . Talán én nem viszonzom , de hálás vagyok nekik. Vissza a való világba, gondoltam . Gaara éppen arról kérdezte barátném kik vagyunk mi. Michyo persze rögtön fecsegte ki az egészet Most legalább van időm megnézni magamnak ezt a Gaara fiút. Körülbelül ő is 13-14 éves lehet . Nagyon erős , így lábadozva is erős a chakrája. Gyönyörű türkiz kék szemei hidegen csillognak ,Tűz vörös haját kuszán fújja a szél . Egyszerűen ... titokzatos. Ez a legjobb szó. Nem volt se csúnya , de nem is volt egy 10 pontos fiú ahogy hülye barátnőim szokták mondani .Inkább egy fura figura. Valahogy vonzotta a szemem , kidolgozott felsőteste ,és izmos vállai. Ebből az egészből , nem is lett olyan rossz dolog . Meglátjuk mi jön még !

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Naruto Fanfiction © 2008 Template by:
SkinCorner