1. Fejezet (S)

Visszaemlékezés, csak egy álom

Iszonyatos minden . A Hátam mögött sűrű kénes füst , és összerombolt házak . Körülöttem holttestek sora. Mindenhol égető vér szag van .
De engem nem érdekel. Csak a pusztítás. Reiku vagyok a tűz szellem . 13 éve élek ennek a lánynak a testében . Arra gondoltam , megölöm a lelkét és átveszem az uralmat fölötte.
De kiderült , nem sokban különbözünk . Az ő lelke is sötét , és nem veti meg a gyilkolást . Nem nyafog sokat , sőt elég csöndes. Ezért úgy döntöttem rá hagyom a munkát , és addig pihenek . De nekem is kell a szórakozás!
Mint most . Kitörtem a pecsétet , had legyen mindenki félelemben . Körülbelül a fele falut megöltem. Jó érzés . Erővel tölt el . A kislány bennem tiltakozik , de rám nem hat .
Mindenki próbál lefékezni . A Legjobb ninjákat öltem meg! Nehogy már a geninekkel , és chouninokkal ne bánjak el! A Lány akibe bezártak , az én erőm nélkül is sennin lehetne! De az én erőmmel...
Most meg próbálják építgetni a házakat. Szánalmas ! Azt hiszik , menthetik silány életüket . Tévednek . A lány céljai egyeznek az enyémmel . Nem akar a faluban maradni , és meg akarja ölni Orochimarut . Hát legyen .
Éppen ekkor lép elém , a falu hokagéja . Nem ölöm meg , nem akarom az utolsó reményét is megölni ezeknek a mocskoknak! 13 év nyomorúság , pedig büszkék lehetnének , hogy a leghatalmasabb szellem tartózkodik a falujukban . Erre ők mit tettek? Kiközösítették Sayurit .
Nem sajnálom , erősebb lett , és a lelke is kemény , mint a szikla. De egy kis tiszteletet érdemelne! Megfizet mindenki , aki az utamba áll . Egyedül azon a két emberen csodálkozom . Michyo és Kirari . Talán ők akik ragaszkodnak hozzám ... de hát nem is hozzám! Sayurihoz .
Bolondok! De hívek mindig kellenek . Mindig mondom Sayurinak hogy felesleges a szeretet , mert gyenge pontot kovácsol az embernek . Szerencsére megértette, és nem próbál családot szerezni . Okos kislány. Bármelyik buta liba a ruhájával , vagy a szépséggel, fiukkal foglalkozna , de ő inkább a ninjaságra összepontosít .
Miközben ezen gondolkodtam , sok ember próbált össze fogni . Puszta erővel megöltem kettőt , ahogy elkoppantottam a nyakát . A Többi nyolcat pár tűzgolyó segítségével. Ezért van itt ilyen szag. Már küldik az Anbukat . Szerencsétlen népség. ÁH! Michyo ott ül a fa ágon . Terveznek valamit . A mindig vigyorgó kis pattogó labda , most komoly ,elszánt tekintettel mered rám .
Rá villantom éles fogaim , és a reakció nem marad el . Összerezzen .
- Michyo ! Tereld el a figyelmét AMÍG HOZOM A KRISTÁLYT!- Kirari ordítva rohan a tóparthoz . Na azt már nem! Nem engedem hogy vissza zárjanak!
Lassan történik minden . Látom ahogy mindenki azon foglalatoskodik hogy mentse meg a falut... Na ne! Michyo getjutsut küldött rám! Megszüntetem és elhűlve nézem ahogy Kirari a nyakamba akarja akasztani a láncot min egy kristály szív található . Ne!! Épp időben karmaimmal has falába vágok , de még sikerül be akasztani a nyakláncot a nyakamba. Éles nyilallás a szívemben , és érzem hogy legyengülök
Ne! Föltöri a pecsétet ,és vissza változom. Minden elsötétül , és ... érzem hogy elhagy az erőm! Nem! Nem fogok elájulni , tartom magam. Kirari éppen most esik a földre . Úristen mit tettem! Igen én Sayuri … A pecsét bezárásával mindig vissza jön a jó énem. Körbe nézek. Mit tettem? az egész falu romokban hever! Ne! Nem , ezt nem én tettem . Sötétség borul elmémre . A Reiku kiszabadult! Mi történhetett itt , mekkora mészárlás . Kirari! Nem , nem öltem meg. Csak megsebeztem. De vajon mennyire súlyos? Nem halhat meg! Ő nem! Michyo! Hol van Michyo ? Ott van a fán. Megnyugodtam . Nem eshet bajuk . De nekem elkel majd hagynom a falut. Nem jöhetnek velem!Nem tehetem ki őket ekkora veszélynek! Nem tehetem ezt velük .Itt a család , mindenki! A Reiku bennem morog . Igazat ad . Hogy lehettem ilyen felelőtlen? Nem szabadott volna megengednem neki , hogy egy kicsit szabad legyen. De hálával kell neki tartoznom mert nem ölte meg a lelkem . Ez egy egyesség köztünk . Ő nem öl meg , ezért én teret hagyok neki , és használhatom a chakráját . Hirtelen minden megszűnik . A Világ homályos , és minden tompa. Az emberek körülöttem elhallgattak és mindenki úgy néz rám , mint aki a fél világot pusztította el . De minden csendes . Tudják hogy a Reiku tette és nem Sayuri . Ennyi volt . Elájulok és …. Fölébredek . Megint ezt álmodtam . Lassan már aludni sem tudok . Mindig ez a szörnyű emlék kísér .